Bogyrovszkij Iván tehetséges fiú lehetett volna. Családi háttere, azonban nem engedte, hogy azzá váljon. Bár az apja sokszor hangoztatta neki, hogy a tanulás nagyon fontos, de ezt sajnos nem a legmegfelelőbb eszközök használatával tette. Többnyire a kiabálás, és káromkodás, illetve a tettlegesség voltak azok, melyeket az öreg Bogyrovszkij alkalmazott. „Mit képzelsz magadról, te taknyos kis semmirekellő? Olyan semmittevő akarsz lenni, mint az a ribanc anyád?” Hallotta sokszor ezeket, és az ennél sokkalta összetettebb, gorombább, és csúnyább mondatokat a fiú. Tizenegy éves volt, így a világról keveset tudott. Sokkal inkább az italról, a kocsmáról, és fájó kimondani, de a szexről. Értette a káromkodást, de egy egyszerű osztás nehezen ment neki.
A szülei persze őt okolták mindenért, amiért lehetett, sőt sokszor azért is, amiért nem lehetett. Egy ócska vályogházban laktak, a város szegénynegyedében. A tető lyukas volt, az ablakok egy része bedeszkázva, mert üvegre nem futotta két ember szociális segélyéből. Az anyja gyakorló alkoholista volt, és nem egyszer, csak hogy egy üveg bort tudjon venni, elment idegen férfiakkal, akik olyan csúnyák voltak, hogy nem is kaptak volna más nőt meg, még pénzért sem. A fiúnak néha végig kellett néznie amit anyjával műveltek, mert nem tudtak máshova menni. Az apja néha elment dolgozni egy-egy építkezésre, de mindenhonnan hamar elbocsátották, mert viselkedése erősen elütött a normálisnak nevezhetőtől. Minden áldott nap részeg volt, de ez még a kisebbik gond. Hangosan, káromkodva mondta el mindenről mindig a véleményét. És az öregnek semmi nem tetszett. Se a rendszer, se a pénz, se a munka, se a szegénység, se az élet, se a halál. Mindenbe belekötött, amibe csak tudott. Apuci stílusát az egész család megsínylette.
Friss kenyerük csak két-háromnaponta volt, de boruk az mindig. A gyereket sajnálták is az iskolában a tanárok, de azon kívül, hogy néha-néha egy almát adtak neki titokban, nehogy a többiek azt higgyék, hogy kivételezés van, nem sokat tudtak ők se tenni. Egyszer-egyszer kihívták a gyámügyet, de mivel azok voltak olyan ostobák, hogy nem hirtelen jelentek meg, hanem levelet küldtek, a család felkészült a fogadásukra. Így a fiú helyzete nem javult, sőt, még talán rosszabb lett.
Aznap Iván nagyon ideges volt. Kettest kapott a matematika dolgozatra, és tudta, hogy az apja ezért komoly fenyítésben fogja őt részesíteni. Persze a fenyítés mértéke az apja kedvétől is nagy mértékben függött, hiszen, volt hogy csak egy félórás veréssel megúszta a fiú a dolgot, de volt olyan eset is, amikor este kilenc órától egészen hajnali háromig verte őt az apja. Általában módszeresen kezdte. Egy-két pofon, majd némi üvöltözés, melyet egy-egy rúgás is kísért, és végül elővette a nadrágszíjat, melynek elővételét általában a „Most megmutatom neked mi a magyarok Úristene!” mondat kísért.
A ti gondolataitok....