Kit szerencse ért egy elmúlás közepén
Ki szomorú volt, de jött a fény
Én voltam, és megszereztem végre
A Győzelem csak az enyém, élek eztán érte!

Félre értések akadtak, volt viszály elég
A Győzelmet elveszteni maga a szerencsétlenség
De én én vagyok, és élek érte
A Győzelem csak az enyém, megszereztem végre!

Szeretem a Győzelmet, meg is halnék érte
Akkor is küzdök majd, ha a harc megy vérre
Azért élek aki vagyok, készen állok végre
Győzelem már csak az enyém, élek én csak érte!

Hogy az én Győzelmem mit is takar nem titok
Találd ki ha tudod, de egyet még el mondhatok
Azért élek, hogy enyém legyen mindig a Győzelem!
Mert a Győzelmet a világon mindennél jobban szeretem!